Megveszi a Facebook a WhatsApp céget. A hír mára már nem újdonság. Az összeg sem, ami minden idők egyik legnagyobb dotcom felvásárlásának számít a potom 19 milliárd dollárjával. Cirka 2 paksi atomerőmű bővítés. 🙂
A HR ebben az esetben úgy jön képbe, hogy állítólag a cég alapítói (Jan Koum és Brian Acton) 2009-ben pályáztak meg állást a Facebook-nál, de nem vették fel őket. Ennek ismeretében felmerülhet a mai gondolatok között, hogy ez most hiba volt a HR részéről, vagy sem. Mármint, hogy nem ismerték fel idejében azt a két tálentumot, akik most rengeteg pénzt kaszálnak a Facebook-tól a 4 éve indult ötletükkel, amely nem mellesleg az egyik legnagyobb Facebook konkurensnek vélt alkalmazás.
Alapvetően nem volt hiba. Nyilván sokminden múlik az élethelyzeten és a találkozási pontokon. Ki, mikor, kivel, milyen aspektusból találkozik és ezek hogyan inspirálják az ÖTLET megvalósulását. Ha akkor a HR-es úgy dönt hogy felveszi a 2 jelentkezőt, vagy akár az egyiket, akkor ma valószínűleg nincs WhatsApp.
Ide illik a klasszikus HR-es Microsoft-os vicc:
Egy férfi jelentkezik a Miscorsoft-hoz takarítói állásra. A HR-es behívja, elbeszélget vele, és teszteli: söpörje fel a padlót, majd utána azt mondja:
– Ok, felveszem, de adja meg az e-mail címét, ahová elküldhetem a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A férfi reménytelenül válaszolja, hogy neki nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es reakciója erre, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni.
A férfi kijön, nem tudja mihez kezdjen. Van összesen 10 dollár a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra járva fogja kínálni azt. Így is tesz és ennek eredményeképpen két órán belül megduplázza a tőkéjét.
Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a nap végén 60 dollárja van. Ekkor ébred rá, hogy így is kereshet pénzt, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig ezzel a módszerrel dolgozik, megtriplázva, négyszerezve minden nap a napi kezdőtőkéjét.
Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont. Kis idő múlva futja egy kis házhoz szállító flottára. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa. Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt.
Felhív egy biztosítási ügynököt, választ biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát. A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe. „Furcsa”, válaszolja a biztosítási ügynök, „Nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért?! Vajon mire vitte volna, ha lenne e-mail címe?”
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: „Takarító lennék a Microsoftnál.”
