Ha fizetésről beszélünk, az sok mindenkinek annyit jelent, hogy a munkaadó fizet valamennyi pénzt a munkavállalónak. Ez közel helytálló, de nem teljes mértékben igaz.
Technikailag a fizetés egy előre meghatározott összeg, amely megadott időközönként jár teljesítménytől függően és természetesen az elvégzett munkák után. Az alábbiakban a fizetések különböző formáiról ejtünk szót.
Sok országban a fizetést nem a ledolgozott órák száma határozza meg, hanem a munkahelyi teljesítmény. Egy fizetett dolgozótól azonban gyakran elvárják, hogy egy minimum óraszámot ledolgozzon, de ha extra munkára lenne szükség, készen kell álnia elvégezni azt is. Abban az esetben, ha a fizetés mértéke állandó, a ledolgozott órák számától függetlenül, a munkaadó nem köteles túlórabért fizetni, bár egyes munkaadó bónusszal honorálja a plusz munkát az év bizonyos pontján.
A helyzet az, hogy a legtöbb munkavállalóra nem vonatkoznak a túlóráról szóló jogszabályok, hiszen ez szabályozva lehet külön a szerződésében.
Amikor a ledolgozott órák alapján kapja valaki a fizetést, akkor órabérért dolgozik. Ily módon ha többet dolgozik, mint az előírt óraszám, túlóradíjat kaphat a ledolgozott órái után. Egyes cégek duplaannyit fizetnek egy óráért, ha a munkavégzés ünnepnapon vagy más szabadnapon történik.
Akik havi fizetést kapnak, kivehetnek fizetett betegszabadságot, vagy sima szabadnapokat is akár. Ezt nem minden órabérben dolgozó teheti meg. A havi fizetés továbbá azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, hogy mennyi pénz is jön a konyhára. Az órabérben dolgozóknak azonban hol több, hol kevesebb lehet a fizetése.
Míg maga a fizetés szó helytálló az alkalmazottak kompenzálására, tény, hogy rengeteg olyan órabéres állás van, ami ugyanolyan jól, vagy épp még jobban fizet, mint akik teljesítménybérért dolgoznak. A munkavállalónak az egyéni karrier- és személyes céljaitól függően kell megválasztania, hogy milyen munkát, és ezzel milyen bérezést vállal.
