Látszólag hajlamosak elfelejteni a cégek Magyarországon ezt a tényt, amelyet még az iskolapadban diákként tanulnak a HR-rel foglalkozó szakemberek.
A kollégák motivációjának számtalan pozitív oldala van, egyfelől az új munkatársak keresésével járó költségeket meg lehet takarítani, másfelől a biztos, jól továbbképzett munkatársak, akik magukénak érzik a céget, hosszú távon nagyobb hasznot termelnek.
A gazdasági visszaesés vesztesei és nyertesei között az egyik szembetűnő különbség az, hogyan bánnak a kollégákkal. Az előzőeknél hatszor nagyobb a felmondások aránya, míg a másiknál ötször jobban figyelnek a jó munkaerő motiválására. A magas fluktuáció egyértelműen nagy kárt okoz a cég életében, míg a megbízható munkaerő megtartására tett erőfeszítések hosszútávon kifizetődnek.
Mindez annak ellenére fontos befektetésnek bizonyult, hogy a gazdasági helyzet nem volt kedvező, de a motiváció felé nyitott céget versenyképesebbé tette. A magasan képzett és megbízható szakemberek demográfiai fejlődésnek köszönhetően továbbra is keresettek, a már meglévők motiválása és lojalitásának megtartása kifizetődő.
Az új munkaerő betanítása és integrálása a cég életébe az éves fizetésének az egyharmadába kerül, minél magasabb a pozíció, annál drágább mulatság. Ezért nem egy cég vállalaton belül saját maga képezi ki az utódokat, és a dolgozók a képzés és az előléptetetés lehetőségét fontos motivációs eszközként tartják számon.
Mindezt összefoglalva: ahol nagy a fluktuáció, ott a vezetésnek kell a sarkára állni, és megoldani a helyzetet a motiváltság hiányát pedig sürgősen orvosolni kell.
